Kirándulás Tátralomnicon (2006. március 4-5.)

2006. január egyik csütörtökén a Palotai Polgárőrség vezetősége,­ élükön Vona János elnök úrral, a következő lehetőséget tárta egyesületünk elé: kirándulást kéne szervezni. Tagságunk ebben a pillanatban leginkább egy felbolydult méhkashoz hasonlított. Sorra jöttek az ötletek, jobbnál jobbak, míg végül két lehetséges úti célt tartottunk megvalósíthatónak. Abban egyöntetűen megegyeztünk, hogy a kirándulásunkat Szlovákiába fogjuk megejteni. Két lehetséges alternatíva jöhetett számításba: egy egynapos kirándulás Komárnoba, a vár és az Europa Udvar megtekintése, illetve Magas-Tátra (Tátralomnic). Hosszas beszélgetések után a Tátra mellett döntöttünk. A fő szervezőmunkát Vona János és Pap Róbert irányította. Az egyikük feladata a logisztika, tehát az utazás; míg másikuk az útvonal és a szállás kérdése volt. Ezt a kirándulást kihasználva lehetséges új tagjainkat is meghívtuk, hogy ismerkedjenek a csapattal és a polgárőr munka szépségeivel.

Hosszú szervezőmunka után elérkezett a nagy nap, amit mindenki lázas izgalommal és a lehetséges élmények sokaságával várt. Szombat reggel fél 6-kor volt a talákozónk, amely időpontot úgy látszik mindenki komolyan vett, mert késést nem tapasztaltunk. Birtokunkba vettük a minden luxust kielégítő buszt, és tervezettnél tíz perccel korábban el is tudtunk indulni. Tervezett útvonalunk a következő volt: Budapest-Vác-Sahy(Ipolyság)-Zvolen(Zólyom)-Banska Bystrica(Besztercebánya)-Donovaly-Ruzomberok(Rózsahegy)-Strbske Pleso(Csorba-tó)-Tatranska Lomnica(Tátralomnic). Utunk során sok érdekes és hasznos információval gazdagodtunk Pap Róbert önjelölt idegenvezetőtől, aki a teljeség igénye nélkül próbált minden hasznos dolgot megosztani velünk, mind látnivaló, mind a történelem terén. Utazásunk nagyon kellemes hangulatban telt. Az egyesületünk elnöke kihasználta ezt az időt arra, hogy az egyesületünkbe belépni szándékozó tagoknak bemutatta mindennapjainkat és pár szóban beszélt a polgárőr munka fontosságáról.

A tervezettek szerint érkeztünk első nagyobb megállónk helyszínére, a festői környezetben elterülő 19 hektáros Csorba-tóhoz. 3 szabad óránk volt, amit mindenki kedvéhez mérten töltött el. Sokunkat érdekelt a Csorba-tó és a környező fenyvesek és hegyek nyújtotta látvány, míg mások az aktív pihenés mellett döntöttek és egy jó forralt bor társaságában kötetlen beszélgetést folytattak.

Miután a csapatot összeszedtük elindultunk végső úti célunk felé, Tátralomnicra. Az Elektricka (Tátrai Villamos) útvonalát követve többek között áthaladtunk Stary Smokovecen (Ótátrafüred) is, és sajnos szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy milyen pusztítást képes végezni a természet (2004-es szélvihar). A Tátra látképe teljesen megváltozott és most olyan dolgokat is látni lehet, amik eddig a fák takarásától rejtve maradtak.

Körülbelül fél óra után elértük Lomnicot. Buszunk parkolásában a szlovákiai városi rendőrség (Mestska Policia) is aktívan segédkezett. Mindenki nagy lelkesedésére birtokba vettük szállásunkat a lomnici Sasanka Hotelban. Ezután egy közös vacsorán vettünk részt, ahol Vona János köszöntött mindannyiunkat és kicsit részletesebben beszélt a leendő és régi tagokhoz a polgárőr törvény szükségességéről, hasznosságáról és fontosságáról, amelyet mindannyian érdeklődve figyeltünk és kötelező érvényűnek tartunk.

A vacsorát követően mindenki kedvének megfelelő programot választotta, volt aki felkereste az este is nagy élményt nyújtó tátrai bobot, voltak mások, akik kávéházakban vagy éttermekben múlatták az időt; vagy kellemes téli esti sétát követően tértek nyugovóra. Másnap az együttes reggeli után szomorúan kezdtük meg a szállás elhagyását, de annyira nem csüggedtünk, mert tudtuk még majdnem egy teljes napot tölthetünk el itt ezen a szemet gyönyörködtető ezerarcú tájon. Csomagjainkat a buszba elhelyeztük, majd ezt követően nekivágtunk az ismeretlen táj felfedezésének. Hatalmas sétát tettünk a számtalan parkban, és magunkba szívtuk a friss tátrai levegőt. Sokan mondják, hogy a Tátra hóesésben a legszebb, az irigykedők kedvéért megemlíteném, hogy volt részünk ebben a természeti jelenségben. Az ebédet mindenki saját ízléséhez mérten számára megfelelő helyen fogyasztotta el, de sokan a híres Stara Mamát választották, amely a tátralomnici vasútállomás szomszédságában található. Nem hagyhattuk ki a szlovákiai specialitásokat a brindzával töltött derelyét és a haluskyt sem. Délután 3 órakor utunkat Poprád irányába vettük, majd egy rövid városnézés után megannyi élménnyel gazdagodva elindultunk hazafelé. Este 9 óra magasságában megérkeztünk kerületünkbe, ahol megköszöntük az elnökségünknek és nem utolsó sorban a sofőrünknek ezt a felejthetetlen két napot. Sokan arra az elhatározásra jutottunk, amely már majdnem a mottónkká vált, hogy a Tátra visszavár minket, hogy megmutassa még megannyi arcát.

Még egyszer köszönjük mindenkinek, aki megszervezte és lehetővé tette ezt a kirándulást.